~ 5. rész

Kyle szemszöge

   Ésszerű gondolkozásomat elfedte az éhség és a vér iránti vágy, mint ha fátyollal borították volna be. Lexie vére miatt kezdett a kép kicsit kitisztulni. A medence mellett álltam és a mélybe bambultam. Lexie keze tűnt el a mélyben, ahogy várja, hogy segítsek neki. A tüdejéből feljövő levegő buborékként mutatkozott a felszínen.
-Mit tettem? Jövök már... -vetettem bele magam a vízbe.
Nem lehet olyan mélyen, hisz csak 5 m mély a medence. Szemem látóterébe került és felé úsztam, amilyen gyorsan csak tudtam. Megfogtam a két hónalja alatt és felfelé kezdtem úszni vele. Kihúztam a vízből és lélegeztetni kezdtem.
-Gyerünk Lexie!! -fújtam mélyre be a levegőt.
Mellkasa emelkedni kezdett. Ezzel azonos időben felült és vizet köpött. Köré tekertem egy törölközőt és felfutottam a szobámba. Amióta megismert, a halál szélén lebeg. Mindig veszélybe sodrom. Nem érdemlem meg, hogy törődjön velem. Kopogtak, mire a fejemre raktam a párnát.
-Kyle... -szólalt meg elég halkan.
-Miért vagy még velem? Meg is hallhattál volna -könnyezett be a szemem.
-De nem haltam meg, mert megmentettél -vette le fejemről a párnát és simogatni kezdett.
-Sajnálom ezt az egészet. Tudod én óvni szeretnélek, mert szeretlek, de mégis én vagyok a fő veszélyforrás -néztem bele szemeibe.
Szeretlek, de most már shh... -feküdt le mellém és simogatott tovább.
Mondhatnám, hogy álomba dédelgetett. Igen talán ez a legmegfelelőbb szó.

•••

   Lexie szemszöge

Egy templomban vagyok. Furcsa nyögéseket hallok, de a kíváncsiságom rávett, hogy arra menjek. Folyosókon gázoltam át, mire megtaláltam a hangforrást. A szoba tisztára úgy nézett ki, mintha egy szexistennő szobája lett volna. Vörös mindenhol. Az ágyon egy szőke, göndör hajú lány feküdt. Inge ki volt gombolva, így szabadon hagyta meztelen mellét. Felette egy izmos testű, szőkés-barna hajú fiú állt. Durván játszottak egymással. Egymást kényeztették. A lábam elindult az ágy felé. A nő rám nézett és pajkos mosoly jelent meg az arcán.
-Nézd, Kyle ki fog csatlakozni hozzánk? -emelte fel a fiú fejét, hogy rám nézzen.
A fiú valóban Kyle volt. Ökölbe szorítottam a kezemet és kerestem egy kijáratot, ami persze nem volt, de szerencsére ez csak egy szörnyű álom volt.
-Aú! -nyöszörgött mellettem Kyle.
-Mi baj? -fordultam felé érdeklődően.
-Azonkívül, hogy álmodban remegtél és orrba basztál, semmi -fogta az említett érzékszervet.
-Ne haragudj! Álmomban volt egy természetfeletti nő, aki elvett téged, tőlem -sütöttem le szemeimet.
Még csak nem is mondhatnám ezt, hisz ki vagyok én, hogy azt mondjam hozzám tartozik. Igaz az este folyamán azt mutatta szeret és óvni akar.
-Nem fognak elvenni tőled. Nem engedem -csókolt meg.
Csuklóm megfogta és szorosan maga mellé húzott. Fejemet mellkasára tettem. Cirógatni kezdte barna fürtjeimet.
-Leszel a barátnőm, Lexie? -nevemet, olyan különlegesen ejtette ki, hogy belepirultam.
-Igen, Kyle -fúrtam arcomat közelebb hozzá.