2015. április 19., vasárnap

Prológus



- Ez nem vicces Alex – nyújtózkodtam barátomhoz fel, hogy elvegyem tőle az egyik bugyit.
- De olyan jól néz ki. Ne legyél már ilyen ünneprontó – lóbálta tovább az említett fehérneműt.
Végül kivettem kezéből és odaálltam a kasszához, hogy fizessek. Körülöttünk az emberek szúrós szemmel néztek ránk, hogy ez a két idióta mi a fenét keres, egy fehérnemű butikban. A legtöbben azt hiszik, hogy egy pár vagyunk, pedig csak legjobb barátok vagyunk. Egy suliba és egy tagozatra járunk. Biológia tagozaton vagyunk. Alex a növényismeretet választotta, én pedig az állatismeretet. A legtöbb délutánt együtt töltjük, így volt ez ma is. A bolt előtt elköszöntünk egymástól és hazafelé vettem az irányt. A kapu előtt elővettem a kulcsomat és kinyitottam a zárt. Beléptem és fellélegeztem, hogy végre itthon lehetek. Enyhén antiszociális vagyok. Nem szeretem a nagy tömeget. Undorodom az emberek nagy részétől. A gazdagok azt hiszik, hogy ők felsőbbrendűek, ezért lenézik a kevesebb pénzzel rendelkezőeket. Mindig is gyűlöltem a pénzt. A legtöbben nem értik meg, hogy barátságot, szerelmet, családot nem lehet venni. Lefeküdtem az ágyamra és lehunytam szemeimet. Elaludtam.

Világos barna haj. Izzó piros szem. Vágytól kitágult pupillák. Fekete bandás felső és hozzáillő piros csőnadrág. Csak ennyit láttam a suli folyosóján. Rajtunk kívül senki sem volt a suliban. Közelebb értem hozzá, a kíváncsiság hajtott. Vajon miért vörösek a szemei? Nevetett egyet, ezzel kimutatva hegyes szemfogait. Ő egy vámpír. A rémület, hideg szélként suhant át arcomon. Felcsillant a szeme, mintha észrevette volna, hogy félek tőle. Biztos, így is van. Felkaromat megszorította és neki lökött a falnak, mire én feljajdultam. Kísértetiesen lassan a nyakamhoz hajolt. Hogy ne lökjem el magamtól, lefogta kezeimet. Nyalt egyet nyakamon, majd belemélyesztette fogait. Elhomályosult előttem minden, semmit sem láttam, csak a pirosan izzó szemeit.

Sikítva ébredtem fel és a nyakamhoz kaptam. Hála az égnek, ez csak egy álom volt. A félelemtől még mindig remegtem. Felkapcsoltam a villanyt és így aludtam vissza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése