A suliban folyosóján
csak a szokásos dolog folyik. A suli menői és dísz picsái csoportosodnak össze.
Persze, azért megy az információ csere is. Rám nem igazán mernek nézni, mert
egy szúrós pillantással el szoktam intézni ezeket. Alex sétált mellettem és
mondta fel az órája anyagát, de én ezt idáig észre sem vettem, csak mikor már mérgesen
szólt rám.
-Nagyon egyes lesz? –kérdezte rám nézve.
-Hát. Szerintem jó lesz –néztem a földet.
-Lexie. Figyeltél te egyen talán rám?
Végig makogtam az egészet. Mondd mi a baj –rakta vállamra a kezét biztatóan.
-Ne haragudj, csak nagyon élethű rémálmom
volt és az óta picit paranoiás vagyok. Ne aggódj, jól vagyok –fogtam meg kezét
és vettem le kezét a vállamról.
-Holt sápadt vagy. Figyelj, menj haza
pihenj le. Én meg majd szólok a tanárnak, hogy nem érezted jól magadat
–állított meg.
-Rendben, de csak, hogy te se aggódj
értem –adtam arcára puszit és a kijárathoz mentem.
Hazaérve lefürödtem és
gondoltam utána ledőlök pihenni.
…
A szobámba nyitva volt
az ablak. Ki a csuda nyitotta ki? Én nem hagytam így az ablakot miközben
alszok. Elfogott egy rideg érzés. Felkeltem és becsuktam az ablakot. Az üvegen
keresztül lehetett látni, hogy korom sötét van kint. Ehhez képest én mégis ki
kívánkoztam a friss levegőre. Szerencsére nem lettem volna egyedül. Az erdőben
volt egy régi barátom. Úgy hívták Max. Végülis a „kutya” az ember legjobb
barátja. Nem mellesleg ő egy farkas volt. A legjobb társ. Általában örülni
szokott nekem, de most olyan furcsa volt. Nyugtalan volt.
-Gyere ide Max –tartottam kezem magam
elé.
Odajött hozzám, én
pedig megsimogattam. Ide-oda nézelődött a bokrok között. Orrával elkezdett
lökdösni, mintha azt akarná jelezni, hogy menjek haza. Hallgatva rá, inkább
hazamentem. Szorosan mögöttem jött ő is. A ház közelében megálltam
-Most már menj –simogattam meg fejét.
Ellöktem magamtól és kifutottam az
iskolából. Mi tévő legyek? El fogok így vérezni… A távolban farkas vonyítás
hallatszott. Max… A hang irányába elkezdtem sprintelni. A vámpír, épp
hozzávágta egy fához a farkasomat. Leguggoltam hozzá, de már nem lélegzett.
Elkéstem. Felettem állt ő. A hajamnál fogva felemelt és engem is a fához
vágott. A másodperc tört része alatt mellettem teremt és a nyakamra tapadt,
mint egy pióca. A testemből az élet lassan kipárolgott. Meghaltam.
Arcomon lassan folytak
le könnyeim. Bőrömet csiklandozták, ahogy utat kerestek maguknak, hogy
legördüljenek állam vonalán. Egész éjszaka égett a lámpám.
…
Másnap suliban ugyan
úgy Alex-el lógtam. Elmémet az álmom töltötte be teljesen és az energiámat is
leszívták.
-Tudtad, hogy lesz új osztálytársunk?
–terelte el a gondolataimat kérdésével.
-Mond, hogy nem fiú lesz! –legbelül
könyörögtem, hogy ne fiú legyen.
-Igazából azt nem tudom. Ne haragudj, de
elvileg már a teremben van. Ha gondolod, megnéz… - fogtam meg csuklóját és
iszonyatos tempóban a terem felé vettem az irányt.
Ott ült leghátul.
Érkezésemre felkapta fejét és engem fürkészett. Miért fiú? Tekintetem nem
tudtam le venni róla, annyira vonzott a tekintete. Rejtélyes és ez tetszett, de
egyben féltem is tőle. Szemét végig jártatta rajtam. A nyakam elkezdett égni,
kezemet reflexszerűen a nyakamra tettem. Lábam megremegett és összeestem. Alex
elkapott.
-Mi a fene? Lexie! Leviszlek az
iskolaorvoshoz! –tartott karjaiban.
-Ezt én is kérdezhetném… - súgtam csak
magamnak.
Visszanéztem az új
fiúra és a szemöldökét felhúzta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése