~ 2. rész

Magányos kis orvosi szoba. Azt mondta az iskolaorvos, hogy csak egy kis pihenésre van szükségem. Még mindig homályosan láttam és végtagjaim még remegtek. Le voltam fagyva a történtek miatt. Egyszer csak valaki bejött. 

-Olyan finom lehetsz, de úgy néz ki jobb lesz, ha vissza fogom magamat, mert még a végén meghalhatsz kis halandó. Addig is kérlek vigyázz magadra –nyakamon forró csókot éreztem, majd az illető távozott onnan, ahonnan bejött.

A picsába! Ez a vámpír volt. Látásom kitisztult. El kell tűnnöm. Idegesen kapkodva feltéptem az ajtót. Közben belefutottam valamibe, vagy inkább valakibe. 

- Ne haragudj, véletlen volt –próbáltam rejteni félelmemet.

Óvatosan felnéztem és az új osztálytársunk volt az. Ereimben a vér megfagyott. Kék szemei belegabalyodtak az én szemeimbe. Szemeit az enyhén hullámzó tengerhez tudnám hasonlítani, olyan csodaszép. 

-Nem haragszom. Te jól érzed magadat? Olyan nyugtalannak látszol –emelte fel államat, mert időközben én szétkapcsoltam tekintetünket.

-Ööö…persze –zavarodottam össze.

-Várj, kitalálom, menekülsz a suliból. Eltaláltam? –mosolygott rám.

-Mi? Ezt te honnan? –döbbentem le.

-Én mindent tudok. Mellesleg Kyle vagyok, örvendek Lexie –kacagott fel. 

-Na jó, akkor ezen már meg sem lepődök –karon ragadott. 

-Jön egy tanár. Ha nem megyünk el, akkor észre fognak mind a kettőnket venni, hogy lógunk. Futás! –húzott maga után.

Miközben futottunk a házam felé vettük az irányt. Ez a srác tudja, hogy mit gondolok és játszik az elmémmel? Előtörtek az álmaim. Testem elkezdett remegni. Maradj nyugodtan, el fogod rémiszteni a paranoiáddal. Megálltunk a kapu előtt. Láttam, ahogy valami nyugtalanítja őt.

-Ühm…mi a baj? –tettem fel a kérdést, ami már pár perce szúrta az elmémet.

-Meg akarlak csókolni –lépett közelebb. 

-Tessék? –lepődtem meg.

Arcunk már majdnem összeért, amikor is magához húzott és ajkait, ajkaimra tapasztotta. Kezeimet fejem felett összefogta, mikor látta, hogy nem ellenkezek leeresztette őket. Heves csókunkat szétválasztottam, épp időben. Persze utána, megkívántam azt a csókot, hisz oly édes volt és gyengéd, hiába volt heves. 

-Tudtam én, hogy vonzódsz hozzám. Na de ennyire, kérlek –mondta, mire beleharaptam ajkamba.

Nyelvemen éreztem a keserű ízt. Ez vér. Fülemben víz hangoztak szavai: ~Tudtam én, hogy vonzódsz hozzám. Ezt már mondta nekem valaki. Jajj ne…a vámpír. Amikor ránéztem láttam, hogy az ajkamat bámulja. Hisz én vérzek. 

-Fuss… - súgta ajkai között.

Fenébe. Berúgtam a kaput és a szobámba vettem az irányt. Hallottam, ahogy a lépcsőn valaki iszonyú gyorsasággal száguldozik fel hozzám. Óvatosan megfordultam. A látvány miatt mozdulni se tudtam. Kyle volt az piros izzó szemekkel, mint az álmaimban. Oda állt elém. Levegőt is alig mertem venni. 

-Nem megmondtam, hogy fuss el? Jobban szeretek játszani a prédámmal –gödröcskék jelentek meg arcán, mint egy ártatlan kisfiú mosolya. 

-Ohh én mást szeretnék játszani veled –haraptam rá az ajkamra. 

-Te kis telhetetlen. Benne vagyok. Halálod előtti nap legyen élvezetes –jelent meg egy perverz mosoly arcán.

Lelöktem az ágyra és vadul csókoltuk egymást. Éreztem, hogy szorítása enyhül. Talán legyengült picit. Ezt kihasználva, kifutottam a szobámból. A célom az erdő volt. Ruhámba beleakadtak az ágak, így már szakadt volt a legtöbb része. Annyira figyelmetlen voltam, hogy megbotlottam egy gyökérben és elestem. Felpillantottam és ott volt Max. 

-Max…én ezt már nem bírom. Kifáradtam –ájultam el.

Utoljára meleget éreztem magam mellett. Max mellém feküdt és melegített, ne hogy megfagyjak az erdő kellős közepén.